OTTHONKA

OTTHONKA
– filmkezdemény –
2022 július, aszályban

1/A

Forró nyári délelőtt, manapság. Öten várakoznak a piliscsévi vasúti megállóhelyen. Már 7 perce késik a vonat.

1/B

Kalapos férfi aktatáskáját lóbálva sétál fel alá a peronon.
Tinédzser párocska a korlátnak dőlve csókolózik.
Ötvenes, buggyos nadrágszoknyás nő a padon ül, telefonján olvas.
Kezdő nyugdíjasnak látszó sapkás férfi szerelőtáskája mellett áll, és nézi, mikor tűnik fel végre a vonat a kanyarban.

1/C

Befut a motorvonat. Felszállnak.

1/D

Viszonylag sokan vannak. A telefonos nő és a szerelőtáskás férfi egymással szemben találnak egy még üres négyes ülést. A nő menetirányban az ablaknál, a férfi vele szemben, de a másik oldalon helyezkedik el, hogy a lábak elférjenek.

1/C

Amint elindul a vonat A férfi buborékos vizet, kolbászt, újhagymát, kenyeret húz elő a táska mélyéről. Jóízűen harap. A nő felnéz a szagokra. A férfi barátságosan nyújtva felé, kínálja. A nő elmosolyodik, lemondóan int, hogy sajnos nem.

1/D

A férfi hátrafordulva kinéz az ablakon, hogy megnézze, közeledik-e már a következő állomás.

1/E

Szemszögéből lassítva látjuk, hogy a vasút feletti híd korlátját átütve egy buszvontató darusautó zuhan feléjük. Elsötétül a kép, csak a fémes robajokat, egy pillanatig a sikolyokat, majd egy halk liffegő pengést hallunk.

1/F

Szörnyű látvány: A porrá tört kamion alatt a teljesen összenyomódott vasúti kocsi képe bontakozik ki a porfelhőből. Teljes a mozdulatlanság.

2/A

Temető. Öt friss hant. A gyászba öltözött izzadó hozzátartozók kondoleálnak ismerősnek, ismeretlen sorstársnak. Köztük látjuk meg a 70 éves, viszonylag jól konzervált férfit és a földmunkában, állattartásban edzett kezű jó ötvenes asszonyt. Nem látszik, de ugyanazok játsszák, mint a szerencsétlenség áldozatait. Könnyekkel küzdve fognak kezet, bemutatkoznak.

–  Vecsési… Vecsési Zoltán.

A nő ujjvégével fog kezet, egyáltalán nem szokott kezet fogni, zavarban van, ahogy kimondja a nevét:

– Strummné. Strumm Jánosné… halkan teszi hozzá: özvegy Strumm Jánosné. Marika.

Továbblépnek.

3/A

Forrás. Zoli épp vizet vesz. Már kirakta a hátizsákból a négy öt literes desztillált vizes palackot. Ekkor lép a képbe Marika. Kezében csíkos műanyag szatyor három másfél literes és két kétliteres pillepalackkal. Biccentenek. Zoli elveszi a vízsugárból az épp megtöltött palackot:

– Töltse csak, megvárom.
– Ide mindig a János járt… – mondja pityeregve. Összeszedi magát. Tölt. Elmegy.

4/A

Zoli szórólapokkal kezében kilép egy házból. Továbbmegy az utcán, és becsönget a következő házba. Marika nyit ajtót. Kezét a műanyag otthonkába törli és kérdőn néz a férfire.

– A kopogtatócédula miatt jöttem. A Józsinak gyűjtöm. Tudja, aki a havat szokta eltolni. Rendes ember. Nem?
– Hát? … amióta ő van, nem tolja a kapunkra. A kapumra..
– Megkapta, átvette a cédulát? Tudja kinek akarja adni?
– Valahol megvan a fiókban… Jöjjön be megkeresem.


Találkozgat a két teljesen magányos, teljesen inkompatibilis ember.

Marikánál: a kockaház előszobában tükör, a tükörkeretbe tűzve búcsúban vásárolt Szűz Mária kép, unokák képei a Balatonnál, János igazolványképe, beállított esküvői fotó és Orbán Viktor fiatalon. A nappaliban régi TV.

Zolinál: rendetlenség, könyvek halomban, egy gyenge, de nagy absztrakt festmény a falon.

Nem történik semmi, csak azt látjuk, ahogy a két teljesen eltérő kultúra felülírja a közös gyászt.

Erről szól a film.


A záróképben ismétlődik az első találkozás a forrásnál. Biccentenek és elviszik a vizet.

2022. július