“kinek is szólanék – -“

Az államok, az önkormányzatok, a bíróságok, a végrehajtók, az energia vállalatok, a közművek, a bankok, a biztosítók, a telefontársaságok, az erőszakszervek, a rendőrség, katonaság, a tömegkommunikációs szervezet, mind elmeszesedett, megkövült kagylók, korallok, hatalmas élősdi makro-organizmusok ránk tapadnak, az élő társadalom testén vonszolják magukat.

Az általuk létrehozott hangzatos nevű szervezetek maguk hozzák a létüket legitimálni igyekvő hangzatos szabályrendszereket: “törvényeket”, “rendeleteket”, “üzletszabályzatokat”.

Minden saját ellentétébe fordult. Nem Magyarországon, hanem a világon mindenütt, nem az orbán korszakban, hanem a pozsgay-, kádár-, horthy-, habsburg-, török- és a hitler-, sztálin- és nagysándor- és kleopátra- caligula- és cézár-korszakokban, és korábban, legalább 6000 de inkább 14000 éve, mióta mások “intézik” “érdekünkben” a mi ügyeinket és valahogy mindig mi húzzuk a rövidebbet, miközben ők csak mint gigászi kullancs szívják és fertőzik vérünket saját parányi létük szapora, gyilkos és öngyilkos multiplikációjuk végett. Nem találtak ki semmit, klónok. Ők is az idők küldöttei. Cover boyok.

• az állam nem a közjót szolgálja
  (hanem a kulcspozíciókat megkaparintók ambícióit: pénzt és hatalmat), rossz példával jár hátul, fertőz, betegít, a fő dementor
• a helyi önkormányzat nem a helyiek érdekeit szolgálja
  (hanem a tisztségviselők  érdekeit, egzisztenciáját, megakadályozza, hogy az érintettek maguk kormányozzák helyi ügyeiket)
• az igazság-szolgáltatás nem szolgáltat igazságot
  (saját magát és az igazságtalanságot szolgálja)
• a hon-védség az ellenséget védi nem a hont
• a rend-őrség nem őrzi a rendet
  (saját magát és azokat védi, akiktől fél)
• az ügy-védek nem védenek ügyeket
  (saját magukat és a nagyobb fenyegetést jelentő és/vagy a többet fizető kuncsaftot védik)
• a szolgáltatók nem szolgáltatnak
  (hanem átverik és kizsigerelik, akik hajlandóak vagy kénytelenek fizetni
• a biztosító nem biztosít biztonságot
  (statisztikai számítások alapján saját magát gazdagítja
• az iskola nem tanít,
  (hanem hülyít. Aki még megpróbál ott tanítani és nem jól titkolja, azt megbüntetik, kirúgják)
• a tömegtájékoztatás nem tájékoztat
  (hanem félretájékoztat, manipulál)
• az öregek otthona az öregek temetője
  (alig várják, hogy meghaljanak, hogy egy újabb halálraítélt kerüljön az előző helyére)
• a függetlenek függenek
  (alamizsnát, gombokat, nagyon keveset kapnak, épp csak hogy ne haljanak éhen, ne lehetetlenüljenek el teljesen, ne legyenek mártírok)

mit tehetünk?

• semmit?
• szenvedünk?
• úgy teszünk mintha nem így lenne?
• úgy teszünk, mintha másokat igen, de minket nem is érintene mindez annyira?
• félrehúzódunk és élünk ahogy lehet, örülünk, ha süt a nap?
• kimondjuk az igazságot?
• küzdünk az igazságunkért?
• féligazságokkal, közhelyekkel, pontatlansággal nyugtatjuk magunkat és másokat?
• kussolunk, hogy ne bántsanak?

minden torz?
mindenki torz?
én is?

Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis?
Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis?

az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

vannak értékek?
vannak!

arc (nem arculat)
közösség (nem közönség)

Ennyi?
Ennyi.

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban…

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam – –

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék – –

1933. március