Lőrinc Katalin, mind a maga, mind az MTA Tánctudományi Bizottság elnökének – Felföldi Lászlónak – nevében egy pódium beszélgetésre invitált tekintettel “közelgő 70. születésnapomra” és a felvetett téma aktualitására.
Kati javaslata ez volt:
“… beszélgetés a kortárs tánc dokumentációjának jelenéről és jövőjéről, elméleti területeinek fejlődéséről.”
A felkérés közösen szólt nekem és Péter Petra tánctörténésznek, a Budapest Tánciskola Archívum kezelőjének, főiskolai munkatársamnak.
A felkínált tematikából engem a dokumentáció célja, Petrát inkább a dokumentálás szakmai része inspirálta. Engem az emlékezés témaköre ragadott meg, míg úgy éreztem, az összes többi kérdésben Petra az illetékesebb. Szerintem jobb ha külön-külön teszünk eleget a felkérésnek, mert semmiképpen sem akartnám “versenyeztetni” a két megközelítést, hiszen mindkettő egyformán releváns.
Nekem tetszik, a megtisztelő alkalom, az akadémiai közeg, az emlékezésre jobban felkészült generáció.
Ha így is áll a meghívás, találkozzunk június 7-én, még nem tudom hol, és mikor. Legjobb lenne a várban, ahol már egy alkalommal sikerrel tartottunk tánccal egybekötött tudományos beszámolót, illetve szép volt a
járásomat és nyugvásomat (10′) 2010. november 10-én szerdán az MTA tánctudományi munkacsoportja Dienes Valéria emlékkonferenciájának záróakkordjaként a Magyar Tudományos Akadémia III.emeleti előadójában. (könnyű megtalálni manapság a dokumentumokat)
Egy interaktív eseményt tervezek, hiszen az emlékezés mellett jelenleg az “integrált gyakorlat és elmélet” gondolatának kutatói, pedagógiai felhasználása foglalkoztat.
Integrálni fogunk, logarlécet nem kell hozni.
Angelus Iván
Kedvcsináló:
“A patinás akadémiai terembe székeket készítünk, a székezés nem tart soká, aki bír részt vesz. Az esemény kezdete előtt nem történik semmi különös, talán van étkezési lehetőség is de inkább csak a puszta létezés tölti ki időnket. Ezután kezdődik az emlékezés – a meghívott előadó, Iván vezetésével.”
szék-ezés
étk-ezés
lét-ezés
emlék-ezés
Székezünk – székekkel népesítjük be a teret.
Étkezünk – étkekkel töltekezünk.
Létezünk – létünket kölcsönözzük míg itt tartózkodunk.
Emlékezünk – emlékeinkkel népesítjük be gondolatainkat.
Ott is lehet majd emlékezni, de aki akar, emlékezhet előre. Küldj egy emléket, és megosztom itt.
Például:
Mi az első velem kapcsolatos emléked?
Mi a legjobb velem kapcsolatos emléked?
Mi a legkellemetlenebb velem kapcsolatos emléked?
Mi az első kortárstánccal kapcsolatos emléked?
Mi a legjobb kortárstánccal kapcsolatos emléked?
Mi a legkellemetlenebb kortárstánccal kapcsolatos emléked?
Persze “ide-emlékezhetsz” (tömören) más idekapcsolódó emléket is.
A cél nem a nosztalgiázás, hanem az hogy közelebb kerüljünk az emlékezés természetéhez, módszereihez – emlékek álomszerű, tárgyi, szöveges, intézményi, spontán… megjelenéséhez, – s nem utolsósorban értelméhez, céljaihoz, jelentőségéhez.
Iván