A NÉZŐ
Kertész Imre. Feljegyzések 1991-2001 (2016)
2023. május
“A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, mint ahol rabságunkat éltük.”
p.11.
miért ne?
‘Márai tanácsa: mindennap lépj érintkezésbe a nagysággal’
p.13
a nagyságot – lehet – másképp képzeljük, de ettől még a tanács megfontolandó;
azért én egy-két napot – lehet -, majd kihagyok
p.15.
… “néha a boldogság érzéséhez – pontosabban átéléshez – is elvezet,” …
p.16.
olyan ez, mint a latin meg a szláv nyelvekben: nem isszák a vizet, hanem isznak belőle –
végtelen mínusz egy kicsi = végtelen;
magyar, germán, angolszász a végtelent is fogyasztja, egyre kevesebb marad
Az embernek, az egyszeri halandónak nem az a dolga, hogy halhatatlan, akár racionális struktúrákat építsen, egy piramisépítő rabszolga névtelen, fogcsikorgató szorgalmával, hanem hogy megértse halandóságát és megmentse a lelkét.
p.18.
aztán egyre gyorsabban és unottabban olvastam: az eleje jobb volt, vagy eluntam – nem tudom. kezdtem egyre jobban egyetérteni kíméletlenül negatív énképével … talán még visszatérek.
Köszönöm Imre!
másnap, konstatálva, ami annyiszor történik velem: félbehagyva könyvet, (s nem csak könyvet, terveket is ), aztán néhányat újra elővéve.
máris eszembe jut egy megjegyzés: ‘voltak, akik a KZ-ben is naplót írtak, s nem csak az őrök’ ;
igen ez (a kényszer, mert mi más) engem is újra foglalkoztat. Le is írom: már a címe is megvan: Áldás vagy átok