A diktátor fél,
mindenkitől fél.
(okkal-joggal)
Ezért azt akarja, hogy
mindenki féljen tőle.
A diktátor fél, hogy
mindenki csak tőle fél.
(jól teszi)
Ezért viszályokat kelt, hogy
mindenki féljen mindenkitől.
A diktátortól nagyon félnek
ellenségei.
(is)
Annál jobban már csak barátai
félnek tőle.
A diktátor folyamatosan
fenyegetve érzi magát.
(nem eléggé)
Ezért folyamatosan
fenyegetőzik.
A diktátor csak
saját zsebre dolgozik.
(hogy ezt meg lehet csinálni…)
Ezért folyton hangoztatja, hogy
mindent azok védelmében tesz, akiktől éppen lop.
A diktátor legfeljebb annyit
ad másoknak, hogy
(ehhez ért)
ezáltal több jusson
neki.
A diktátor kevesebb nyugdíjat ad,
inflálja a nyugdíj reálértékét.
(kiszámolják neki)
Ezért milliárdokért hangsúlyozza (még mindig megéri), hogy
– (nominálisan – ezt nem hangsúlyozza) – több nyugdíjat adott.
A diktátor beteg,
ezért azt akarja,
(sikerült 10+ év rombolás -20+ év regenráció, ha…)
hogy más is beteg legyen.
elszegényíti az állami és szétzilálja a fizetős egészségügyet is.
A diktátor buta,
ezért azt akarja, hogy
(ez nem megy, akárhogy erőlködik)
más is buta legyen, még úgy sem,
hogy elszegényíti, szétzilálja és megfélemlíti az iskolarendszert.
A diktátor ravasz,
tudja, hogy csak az tudja legyőzni, aki nála is aljasabb,
(ebben bízik, s lássuk be joggal)
de aki le akarja győzni,
az nem annyira aljas, mint ő, mert egyszerűen nincs nála aljasabb.
S mivel elmondták ezt nálam jobban
ideidézem,
(rezignációval teszem, de legalább nem friss a seb)
ezt a hosszú mondatot*
mert megtehetem:
Hol a zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott – “vigyázz!”-ban,
“tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban:
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget:
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves,
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog:
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál;
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
*Illyés Gyula
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
1950
megjelent 1956. november 2.
így volt ez erre szinte mindig:
49-től 67-ig
67-től 19-ig
19-től 39-ig
39-től 45-ig
49-től 56-ig
56-tól 68-ig
68-tól 89-ig
12-től 23-ig
23-tól – vajon meddig?
Mert Így Nem Marad,
Vagy Jobb
Lesz, Vagy
Még Rosszabb