ELŐZETES

A Magyar Tudományos Akadémia
Néprajztudományi  Bizottságának
Tánctudományi Munkabizottsága

MEGHÍVÓ

A Tánctudományi Munkabizottság
tisztelettel meghívja Önt

Angelus Iván

táncművész koreográfus , rendező, művészpedagógus, színházi ember
jubileumi köszöntésére

fotó: Eifert

Helyszín: az MTA BTK Zenetudományi Intézet Bartók terme
(Budapest, I. kerület, Táncsics M. u. 7.)
A rendezvény időpontja: 2023. június 7. (szerda) 17 óra

---

Angelus Iván személyes invitálása:

Egy interaktív eseményt tervezek, hiszen az emlékezés mellett jelenleg az “integrált gyakorlat és elmélet” gondolatának kutatói, pedagógiai felhasználása foglalkoztat. Integrálni fogunk, logarlécet nem kell hozni.

“A patinás akadémiai terembe székeket készítünk, a székezés nem tart soká, aki bír, részt vesz. Az esemény kezdete előtt nem történik semmi különös, talán van étkezési lehetőség is, de inkább csak a puszta létezés tölti ki időnket. Ezután kezdődik az emlékezés – a meghívott előadó, vezetésével.”

szék-ezés
étk-ezés
lét-ezés
emlék-ezés

székezünk – székekkel népesítjük be a teret
étkezünk – étkekkel töltekezünk
létezünk – létünket kölcsönözzük, míg itt tartózkodunk
emlékezünk – emlékeinkkel népesítjük be gondolatainkat

Ott is lehet majd emlékezni, de aki akar, emlékezhet előre. Küldj egy emléket, és ha nem ellenzed megosztom itt, alább

Például:

Mi az első velem kapcsolatos emléked?
Mi a legjobb velem kapcsolatos emléked?
Mi a legkellemetlenebb velem kapcsolatos emléked?

Mi az első kortárstánccal kapcsolatos emléked?
Mi a legjobb kortárstánccal kapcsolatos emléked?
Mi a legkellemetlenebb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

Persze “ide-emlékezhetsz” (tömören) más idekapcsolódó emléket is.

A cél nem a nosztalgiázás, hanem az, hogy közelebb kerüljünk az emlékezés természetéhez, módszereihez – emlékek álomszerű, tárgyi, szöveges, intézményi, spontán… megjelenéséhez, – s nem utolsósorban értelméhez, céljaihoz, jelentőségéhez.

---

Köszönöm, azoknak a kollégáknak, akik jelezték, hogy jönnek, vagy hogy nem jönnek és azoknak, akik már előre megosztották emlékeiket:

Lőrinc Kati

Iván kérdéseire Lőrinc Kati válaszai

Mi az első velem kapcsolatos emléked?

– azt hiszem, vagy a drezdai (1976) vagy a kölni (1982) tánckurzus, ahol valaki mondta, hogy az ott egy magyar fiú… (jó göndör voltál.)

Mi a legjobb velem kapcsolatos emléked?

– sok ilyen van. Pl ahogy próbáltad velem a Graham „Lamentation”-t, s hogy egyáltalán megbíztál bennem az előadásával. És nagyon jók voltak a Shaolin táboros dolgok is. Meg a tanári értekezletek. A kilences. A Csanádi utcai léted… hú, még sok minden előjön.

Mi a legkellemetlenebb velem kapcsolatos emléked?

– az is van sok, de nincsen „leg”, – és ezek is inkább félreértésből, amikor ellenséget látsz bennem attól, hogy itt vagy ott vagyok, vagy nem vagyok, ezekkel vagy azokkal az emberekkel hoz össze a tevékenységem. Az, amikor nem engem nézel, hanem azt, hogy mennyire felelek meg épp a te adott pillanatodnak. Azt hiszem, vhogy így…

Mi az első kortárstánccal kapcsolatos emléked?

– érdekes, csak a modern tánccal való első emlékeimről van erős képem, (amikor először Graham-et vagy Ailey-t láttam, meg az NDT műsorát: ezek kb 1975-77), a kortársba inkább valahogy belecsusszantam, jó kérdés, mikor. Még töröm rajta a fejem, hátha jún. 7-ig beugrik.

Mi a legjobb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

– amikor először mertem improvizálni nézők előtt, 2010… Szóval: nem látni, hanem megélni volt határozott lépcsőfok

Mi a legkellemetlenebb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

– az, amikor elaludtam egy előadás alatt. De bevallom, nem emlékszem már, hol, mikor és kinek az előadása volt, csak az élmény rémességére. Melegem volt és nagyon mélyre zuhantam, miközben borzasztóan szerettem volna, hogy magával vigyen, amit látok

Szemessy Kinga

Szia Iván!

Találkozunk június 7-én.

– Mi az első velem kapcsolatos emléked?A szakközepes felvételin (ugyanis táncos előtanulmányok híján a főiskolaik előtt arra is mentem) megkérted a jelentkezőket, álljanak két oldalra aszerint, kiket támogatnak a szülei és kiket nem. Én középen maradtam veled, ugyanis eltitkoltam előlük a jelentkezésemet.

– Mi a legjobb velem kapcsolatos emléked?

A VŰ próbáján emlékszem, ahogy az aranymetszésbe állást és ott levést instruáltad talán a Molnár Daninak, lassan elkezdett bennem lebomlani a dramatikus színházból hozott szerep-elképzelés, vagyis hogy a színpadi karakteremnek kell egy motiváció ahhoz, hogy pont ott álljon, ahol, vagy pont oda menjen, ahová. Akkor volt egy erős “tőle még sokat tanulhatok” élményem.

 

– Mi a legkellemetlenebb velem kapcsolatos emléked?

Másodév elején, amikor a Táncszínházba készültünk – újra, harmadjára – a Kilencessel, akkor feladta a korábban sérült bokám. Sírtam, egyrészt a fájdalomtól, másrészt a felelősségérzettől és tehetetlenségtől, ugyanis a váltóm, Vivi se tudott színpadra menni. Erre te a büfében szorosan magadhoz öleltél, simogattad a fejemet, hogy semmi baj, mindenre lesz megoldás – a könnyek alól emlékszem a többi diák felénk irányuló, ámuldozó tekintetére. Ennek hatására másnap egyáltalán nem féltem tőle, hogy reggel valamilyen csípős megjegyzéssel te fogadsz majd a recin, vagy hogy összefutunk az öltözők és a tánctermek által közrefogott “nincs menekvés” szűk folyosón. Viszont amikor ebéd után zenetörire mentünk az osztállyal, amikor az irodában kikaptál a sorból, és harsányan nekem szegezted, hogy “Szemessy, akkor táncos leszel vagy manager/kritikus?”. Ez egy olyan kérdés volt, amin mindhárom Golis évem alatt rugóztál, később tanárként pedig váltotta a “gyakorlat vagy elmélet” harcunk. A “kellemetlenség” abból fakadt, hogy míg előző nap úgy tűnt, “mindenre van megoldás”, sőt annak megtalálásában segítesz majd, 24 órával később pedig úgy éreztem, rögvest prezentálnom kell egy – más tárgykörhöz tartozó – megoldást/választ úgy, hogy annak formálódásában a legérzékenyebb állapotaimban történő csesztetésen túl nemigen vettél részt. De mivel ebből a napból később sokat profitáltam, ugyanis akkor döntöttem el, hogy Erasmusra megyek – az iskola történetében elsőként -, az ilyesfajta akcióid tudatosságán és hatékonyságán azóta morfondírozok.

(Itt egy zárójeles sort kicenzúráztam, mert az az eredeti kontextusból kiragadva, esetleg alkalmas lett volna nem kívánt hatások kiváltására. ai.)

 

Mi az első kortárstánccal kapcsolatos emléked?

Amire rámondták, hogy az, a Trafóban látott Bozsik Yvette-féle Miss Julie volt. Valahogy én mégis a DV8: Strange Fish filmjét gondolom annak, abban is a narancs falra paszírozódós kontaktos jelenetet – hála Szűcs Réka pécsi táncfilm kurzusának.

– Mi a legjobb kortárstánccal kapcsolatos emléked? Mi a legkellemetlenebb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

A kettő ugyanaz, és pont ezért a leg-ebb. 2015, Helsinki, a Live Art Society produkciója, a Diszkórituálé. Részvételi koreográfia és egyben szociálpszichológiai kísérlet. Röviden: Mint rituálé, terv szerint 1 óráig mindenki össze volt zárva a sötétben. Ebből ugyan ki lehetett jönni, de az a rituálé végét jelentette mindenki számára.

 

– Persze “ide-emlékezhetsz” (tömören) más idekapcsolódó emléket is.

Az utóbbi években többször olvastam vagy hallgattam tanítványi visszaemlékezéseket valakiről, és folyton úgy éreztem, rólad is beszélhetnének.

Ha már jubileum, nagyon érdekelne, sejted-e kire gondolok (a 70-80-as évekből), illetve hogy szerinted helytálló-e az asszociációm.

pl.

’Minden emberben kevert ő viharokat, csak nem mindegy, hogy az illető mit hoz hazulról, hogy az ilyen viharokat hogy szokták kezelni. (…) Hogyan tudták ezen viharok okozta erőket átfordítani. Ami hát nem szenvedés nélküli. (…) Tükrözni ezt a vihart viszonylag alacsonyrendű magatartás, a továbbfejlődő művészetek számára halott dolog, de kezelni tudni… Lehet hogy az a megoldás, hogy elvonul X időre, hogy azokat az erőket legyen ideje nem csak a maga, de a többiek számára feldolgozni. (…) Ahány ember kávéházi vagy bármilyen más közegben találkozott [vele], ezt átélte.’

 

‘“A foglalkozásokon ismeretanyagot és magyarázatokat is kaptunk, de a valódi pedagógiai munka azt jelentette, hogy a vezető viselkedésével ellenőrizhető élethelyzeteket teremtett, s megint csak viselkedésével megkönnyítette ezek kiaknázást a résztvevők számára. Mindehhez szükséges a csalhatatlanság tudata: csak ennek birtokában merhet blöffölni, figyelmetlen, kötekedő, unalmas vagy éppen igazságtalan lenni, ha úgy érzi, hogy éppen ez a hasznos. Ez a kihívó magatartás pedig nagyfokú puritanizmust takar, hiszen a fenti “hibák” elkövetése csak akkor ér célt, ha terapikus szándék nem fedezhető fel bennük.”’ 

(Pontos hivatkozási jelzeteket később szívesen küldök.)

 

Üdv,

Kinga

Vas Imre

Üdvök

Írok párat.
Jövök szerdán.

Mi az első velem kapcsolatos emléked?

Odajössz hozzám a felvételin és a tréningedet próbálod meg átvezetni a testembe, ha jól emlékszem fizikai kontaktus is volt. Vasgyúrás.

Mi a legjobb velem kapcsolatos emléked?

Egyszer megjelentél az álmomban, valahol voltunk és valamit csináltunk, egymásra néztünk és azt mondtad, hogy ugye tudod, hogy ez csak egy álom. Bólogattam és akkor felébredtem az álmodás közben.

Mi a legkellemetlenebb velem kapcsolatos emléked?

A BuTi felvételi szünetében próbálok beszélgetni más felvételizőkkel. Ott majdnem mindenki (fiatal lányok) arról számol be, hogy húú az Iván, húú az Iván. Nem emlékszem, hogy mi volt a narratíva, miért félelmetes ő csak, arra, hogy húú az Iván. Nekem nem volt félelmetes.

Mi az első kortárstánccal kapcsolatos emléked?

A BuTi felvételi előtti napon elmegyek a Trafóba, ahol előtte még nem jártam. Bozsik Yvette: Csoportterápia című előadása volt. Előtte semmilyen élményem nem volt kortárstánccal kapcsolatban. A nézőtéren ülve emlékszem, hogy az gondolom ezt én is tudnám csinálni. Emlékszem, hogy kb a nézőtér melyik részén ülök, ez meghatározó komponense az emléknek. A színpadon valaki azt mondja, hogy 3x éves, ács és táncos, erre is emlékszem.

Mi a legjobb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

Talán, amikor még iskolásként felléptem a Gödörben az Off Társulat: Arborétum előadásában. Ez volt az első profi fellépésem és számomra izgalmas előadókkal tehettem meg ezt, akikre felnéztem. Emlékszem a fa padló alakjára és fa padlón való táncolás élményére.

Mi a legkellemetlenebb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

Az első önálló munkám (az iskolán kívül) premierje utáni reggel. Nem is kellett volna premiernek lennie mert Az Ismeretlen Kutatása program végső állomására kellett prezentálni a kutatás eredményét, de én mégis darabot akartam csinálni. Mély depresszióban voltam másnap reggel, nagyon nem volt kellemes, de túltettem magam rajta. Azóta nem volt hasonló élményem premier után.

Üdv
vas

Reidl Kamilla

Kedves Iván!

 

Sajnos az MTA-ba nem tudok elmenni köszönteni, de itt küldöm kérdéseidre válaszolva az emlékeim:

Mi az első velem kapcsolatos emléked?

A felvételi a Csanády utcában, hogy milyen szerettel és kedvességgel fogadtál engem és édesapám. Nagyon rázós volt az út, mert hatalmas jégeső volt és az autópályán alig tudtunk jönni a sok baleset miatt, de időben beértünk és ezt értékelted, sőt ki is mutattad hogy értékeled 🙂

Mi a legjobb velem kapcsolatos emléked?

Az első backgammon partink 🙂 amit én nyertem, de nem ez a lényeg, azóta is szeretek backgammonozni.

Mi a legkellemetlenebb velem kapcsolatos emléked?

Amikor még Alapfokon tanítottam 2 felnőtt csoportot és kondiórát is tartottam. Minden csoportomban 20-an voltak, várólista is volt, de ennek ellenére egy elég bántó mondatot mondtál rám. Ebben az időben hívtak vissza tanítani az MTF-re.
Egyik nap Schifter Verával ültetek a bejárati ajtó melletti fotelekben és épp mentem el. Vera kérdezte, hogy a Kamilla miért nem tanít a Főiskoán/Szakközépben, hiszen a Táncművészeti Főiskolán is tanít. Erre az volt a válaszod, hogy oda a szar tanárok is jók.

 

Mi az első kortárstánccal kapcsolatos emléked?

Egy film a Duna TV-ben. Sajnos addig élőben nem láttam még kortárstáncot, de az a felvétel örökre belém égett. Egy dokumentum film/interjú volt egy készülő produkcióról, amibe különböző országokból érkeztek táncosok. Nagyon megtetszett ez a sokszínűség már akkor, és maga az előadás és a benne látott mozdulatok újszerűsége is.

 

Mi a legjobb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

A HB-re való készülés, az alkotói folyamtok.

 

Mi a legkellemetlenebb kortárstánccal kapcsolatos emléked?

A Sziget fesztiválon egyik évben mi tartottuk a kontakt tánc órát a sátorban. Amatőrök is beállhattak és sajnos sok volt a bátorra ivós is köztük. Az egyik fickó teljesen váratlanul hátulról rám ugrott én meg a súlyától térdre rogytam. Alig bírtam felállni…

BESZÁMOLÓ

Pontban 5-kor Angelus Iván üdvözölte a megjelenteket és belekezdett az által tervezett program ismertetésébe. Ezt jó tempóban megszakítva Felföldi László a meghívó képviseletében üdvözölte az ünnepeltet, a meghívottakat és felkérte Fügedi Jánost, Mihályi Gábort és Lőrinc Katalint, hogy mondják el beszédeiket. Fügedi János mint házigazda üdvözölte az egybegyűlteket és néhány személyes emlékkel köszöntötte Angelus Ivánt. Mihályi Gábor megvallva kezdeti bizalmatlanságát, mely a személyes találkozások és a mindkét helyen dolgozó Batyu hatására elmúlt és a MTSZ, az egész táncos szakma és a maga nevében megköszönte az Angelus Iván kortárstánc terén végzet több évtizedes tevékenységét. Lőrinc Katalin – az ötletgazda – az Angelus által kialakított kör alakú térbe transzponálva performanszát, részleteket olvasott fel  Angelus Táncoskönyv című 1998-ban kiadott könyvéből.

Ezután ismét Angelus Iván vette át a kezdeményezést és spontán, változatos formákban, jó hangulatban folytatódott az emlékezés, melyet a körbe helyezett tárgyak segítettek.