Fecseg a felszín, hallgat a mély …
J. A.
… mondja A költő. Én inkább három réteget képzelek:
- a dolgok mélyén meghúzódó törvényt
- a dolgok láthatatlan valóságát
- a tárgyak, a folyamatok érzékelhető külsejét, felszínét, mintázatát, textúráját
A törvény van,
de nem kézzel fogható
végtére is nincs,
nem valóságos.
Valóra válik.
Ha figyelünk, megfogalmazhatjuk.
Ez nekem spekuláció: tükrözés (spekula: tükör).
A törvényt magát nem látom, csak inkarnációit.
Anyagtalan, mögöttes alakító erő.
A valóság,
a középső réteg zsibong,
állandóan alig követhető mozgásban van.
Van, de belül.
Kevéssé szemlélhető.
A felszín
az, ami látszik.
Van is,
látszik is, s természetesen benne is
megjelenik a törvény.
Ezek a képek ezt ábrázolják.
Kevés esetleges, sok absztrakt látható rajtuk.
Az élményt, a megrendülést próbáltam átadni szeretteimnek,
de csak az élményt kiváltó látványt tudtam megmutatni,
a többi – lám – rajtatok,
szeretteimen múlik.