utolsó frissítés: 2025. december 9. 11.

képek

(x)-es interjú ifj. Angelus Ivánnal

Kérdező: Angelus Iván

Kérdező:
Ez valóban egy propaganda célú beszélgetés?

Válaszadó:
Igen. Ez egy (x)-es, fizetett beszélgetés, amit én kértem azzal a céllal, hogy a szűkebb, a szélesebb és legszélesebb közönség közelebb kerüljön ma elkészült BIZTONSÁGI MENTÉS című, v-e-r-s-e-s-k-ö-t-e-g alcímű, új munkámhoz.

K:
Ha fizetett szöveg, ki fizet kinek?

V:
Én – Angelus Iván – kérdezek pénzért, és a szerző – ifj. Angelus Iván – válaszol. Mindkettőnknek sokba van. Pénz az ablakban – ahogy mondani szokás.

K:
Ez az első verseskötete?

V:
Igen is, nem is.
– Igen, mert valóban versíróként, ha tetszik költőként, ezzel a kiadvánnyal debütálok.
– Nem, mert egyáltalán nem verseskötet. A versek nincsenek összekötözve, kötetbe szorítva, fix sorrendbe összekötve, hanem – ahogy a figyelmes olvasó bizonyára észre is vette – egy köteg-ben kerülnek a nyilvánosság elé. Ez egy doboz. Aki ezt olvassa talán látta a vonatkozó honlap bejegyzés elején látható néhány képet.

K:
Viszonylag szokatlan hogy valaki 73 évesen “kezdőként” debütáljon.

V:
Viszonylag szokatlan.

K:
Mégis mi indokolja?

V:
Semmi. Inkább oka mint célja van. Így alakult. 

Amikor több mint négy évtized után kezdett lazulni kapcsolatom a tánccal általában, és az általam alapított iskolával napi szinten is, kezdtem korábban és kipihenten ébredni, gondolatokkal teli fejjel. Hogy el ne felejtsem, e-maileket írtam magamnak. Azon kaptam magam, hogy ha hosszú mondatokat írok, elvesztem a fonalat, a nyelvhelyesség érdekében elveszek a részletekben. Elhagytam minden feleslegest, írásjelek helyett új sorba írtam, ami odakívánkozott és a gondolat vázlatot még visszaalvás előtt elküldtem magamnak. Másnap aztán próbáltam szöveget építeni belőle, de érthetőbb volt a rövid soros változat. Egy idő után úgy döntöttem, hogy ezek versek és nem is erőltettem a prózai tördelést. Aztán ez a forma nagyonis inspirálónak, felszabadítónak bizonyult és megbékéltem ezzel. Így bár szándékukat tekintve nem, de kulturális beágyazódásukat tekintve ezek leginkább versek.

Ja, van még egy ok, fiatalít: ifj. Angelus Iván.

K:
Semmi jó kérdés nem jut eszembe. Akar még mást is mondani?

V: Ez nagyon rendes dolog volt. Ritka az ilyen őszinte riporter. Köszönöm! Akarok:

Ismerősök kérdezték, nem hiányzik-e a tánc, az iskola, mit csinálok mostanában. Említettem a verseket újabban meg a versesköteget is: jó hobbi mondták. Ez nem tetszett. Nem mondanám hobbinak. Soha nem volt hobbim, most sincs. Mindig elég szerteágazó volt az érdeklődésem a gombavizsgálattól a gyógynövényeken át a közéletig, a művészettől a családig, a kertépítéstől a korrektúráig és a fordításig. De egyiket se nevezném hobbinak vagy ha úgy tetszik, akkor a tánc is a hobbim volt. Egyiket se választottam, nem tűztem ki célul. Én úgy élem ezt meg, hogy ezek a dolgok választottak engem, kénytelen voltam beletanulni. Olyan ez, mint a “barkácsolás”. A családi legenda az volt hogy én ügyetlen vagyok és valóban a család többi tagja ügyesebb volt, szebben, tisztábban dolgoztak, takaros lett amit csináltak, türelmesebbek és eredményesebbek voltak. Aztán rákényszerültem, beszereztem az eszközöket és megtanultam kezelni őket, és megtanultam kicsit türelmesebbnek lenni. Jóska a vízvezetékszerelő ebben sokat segített. Kérdeztem mit csinál, amikor ötödszörre is csöpög a bekötés. Azt mondta sír és újrakezdi. A versek miatt sose sírok, ha nem tetszenek, ha nagyon magánérdekűek, vagy érthetetlenek maradnak, inkább félreteszem őket. A java meg nem olyan rossz. Úgy értem, hogy nem akarok jó verseket írni. A versek nem érdekelnek, Én érdeklem magam. Az érdekel, hogy ezáltal sokat megtudok magamról. Hogy milyen vagyok. A hiúság inkább visszatartana attól, hogy közreadjam őket. Éppenséggel azért osztom meg őket, mert van bennem egy elemi közlésvágy vagy talán inkább megmutatkozási vágy. Célom talán annyi azért van, hogy remélem, másnak is kedvet csinál a versíráshoz, mint felszabadító dologhoz. Ezért van a dobozban hely két kötegnek . A másodikat a vevő/olvasó szövegeinek szántam.

K:
Nem sok munka ez?

V:
De. A szövegírás nem annyira, mert az tényleg elég spontán dolog. A tisztázás kicsit munkás, de ha nem akarózik, nem erőltetem, félreteszem. Vagy azt gondolom, hogy hibáival együtt is érdemes megosztanom másokkal. Átmegy a lényeg, és ez bátorít, hogy ne féljek a hibáktól. Ha nem értelemzavaró hibák. A köteg, a tárgy elkészítése viszont időigényes volt. El se hinnéd hány “alkatrész”, hány munkafázis… 

K:
Szép a “könyv”, a köteg, a doboz, a nyomtatás, a papír.

V: Már az 1998-ban kiadott Táncoskönyv-ben is izgalmas volt sok energiát fektetni a tördelésbe, a megjelenésbe. Most még inkább, mert a kontextus szinte fontosabb – na jó, ugyanolyan fontos -, mint a tartalom. Pontosabban a szövegek és a megjelenésük együtt adják a tartalmat. Ez így nem biztos, hogy érthető, de remélem az olvasó/néző/játszó attitűd közelebb visz egy ilyen élményhez.

K:
Néztem az árlapot. Jó drága a köteg. 

V:
Én is attól tartok, hogy a könyvpiac, különösen a magyar piacon a magyar fizetőképes kereslethez képest drága a könyv. De ennyibe kerül a doboz, a mágnes, a borítókép, a nyomtatás, a kézimunka, tehát a bekerülési költség, plusz ha lesz aki árusítja könyv-, vagy ajándékbolt akkor annak a  %-a, az adó és valami alkotói honoráriumról még nem is beszéltem. Ráadásul talán kicsit műtárgy is ez a dolog, könyvművészeti munka. Még a barátaimnak, magamnak se tudom ingyen adni. Aki tudja megveszi, aki nem az eljöhet és nézegetheti. Örülnék ha könyvtárak megvennék, mint ahogyan a Táncoskönyvet is azért lehetett 1000 példányban kinyomtatni, mert az első 300 valamennyit a terjesztő eladott könyvtáraknak. 1998-ban még volt ilyen. Aztán a többi példány is elfogyott, sőt még utána is nyomtam pár százat, és már megint nincs belőle. Azt remélem, hogy baráti körben, ajándékba és támogatásképp elfogy pár-tíz darab, ha lát benne fantáziát kereskedő, talán további egy-két száz, aztán meglátjuk. Profi költők versesköteteteiből se adnak el többet néhány száznál állítólag. Minden értelemben kicsi a magyar piac. Meglátjuk. Jó lenne angolul is megjelenni, hiszen a doboz, az ötlet poliglott. Majd írok angol meg spanyol szövegeket meg kétnyelvűeket, kedvem van hozzá. Előbb írtam spanyolul, mint magyarul. Nagyon felszabadító volt.

K: Terveid?

V: Ezt a köteget gondozgatom. Lesz egy versesköteg klub, workshopokat tervezek könyvtárakban, irodalom szakkörökben. Nem a költészet érdekel – nem is vagyok poeta doctus. De a kreativitás annál inkább és abban, sőt a kreativitáskpzésben nagyon sok a tapasztalatom. Fájó, hogy olyan világban élünk – a legtöbb helyen a világban de Magyarországon biztos – ahol, nem a kreativitás fejlesztésével, hanem a kreativitás gyilkosaival kell foglalkoznunk. Igény van rá, de idő? Lehetőség? Talán a nem önszántukból kitépett gyökereiket ápoló magyar emigráció? Majd kiderül.

Tavasszal indul a KI(sz)ÁLLÍTÁS. Csak vissza kell tennem a Dyna teherautóba a retró Varia szekrényeimet, van már pár telefonom, tablet-em, amin a fotóimat szállítom házhoz, bárhová. Szépek a képeim, de nekem legalább annyira fontos, hogy más is kedvet kapjon olyan fotókat készíteni, melyeken látszik másnak is – de főleg önmagának -, hogy ő hogyan látja a világot. 

Tervezek egy KÉPES KÖNYV című képeskönyvet, ahol a képek és a szövegek majd valahogy találkoznak… Aztán lehet, hogy ez visszakanyarodik valahogy a tánchoz is, amit nem annyira nézőknek akarok mutogatni, hanem inkább együtt táncolni…

Biztos vagyok benne, hogy az ilyen értékközpontú, közösségépítő dolgokra óriási igény van, (ha másban nem, bennem biztosan) csak meg kell találni – nem annyira a lehetőséget – mint inkább az … erőt?, energiát? – és nem kint – hanem önmagunkban. Bennem él a vágy, ha lesz hozzá partner, talán sikerül…

A fortepan-on találtam ezt a képet, a kisfiú elől én vagyok:

friss hírek

– 2025. december 9-től rendelhető, megvásárolható a BIZTONSÁGI MENTÉS v e r s e s k ö t e g:
angelusivan.com

– december 10.
elkelt az első 20 köteg

– december 11.
a köteg már kapható a Írók Boltjában

megrendelés

– egy e-mail és (jellemzően legkésőbb 24 órán belül) jelentkezem a megoldással

árlap

70 vers
120 grammos osztrák colorprint írógéplapra
Comfortaa light betűvel
két szín nyomással
kétrekeszes díszdobozban
saját kezűleg készített
számozott példányok

középár: 20.000.-
(igény szerint személyesen, vagy csomagküldővel kézbesítve)

ennél kevesebb:
– bolti ár, mely boltonként változó is lehet
részletek hamarosan
– bérleti díj: egy hétre 2000.- (megvétel esetén a bérleti díj beszámításra kerül)
– ingyenes zoom felolvasás

ennél több:
támogatói árak: 20.000.- +

kedvezmények:
– a legnagyobb kedvezmény elve érvényesül
első vevőnk javaslata alapján, aki 3 db-ot vásárol, ajándékba kap
szállást egy éjszakára 2 főre az Alkotókertben
cafe latte macchiato vagy tea reggelire
– minden vevő jogosult a v e r s e s k ö t e g – klub tagságra

az árak nettó, ÁFA nélkül, forintban értendők

garancia

élethosszig tartó garancia (amíg élünk, másra át nem ruházható):
ha egy vers nem tetszik küldök helyette másikat

találkozás

v e r s e s k ö t e g klub

jelentkezési lap és információ

keress meg / találj meg

angelusivan@gmail.com

egy ráadás vers a legfrissebb honlap látogatóknak

… annak
aki mostanában nézi a
honlapot

mert nincs izgalmasabb
a ráadásnál
a meglepetésnél

talán a főpróba
ahol a karmester
ordítva vagy halkan

mindegy is talán
egy kis mozdulattal
megállítja a zenekart

mintha a világ folyását állítaná meg
a történelem kerekét
satufékezné

a 26-os cifferben
nem forte hanem
crescendo ha lehet

és lehet
egyetlen könnyed intés
és mintha soha meg nem állt volna

hömpölyög tovább
a világfolyam
a történelem kereke

az egész teremtés
épp évmilliókig forg el tengelyén
észre se vesszük

kivéve mikor éppenséggel
most
én a honlapot

egy kerékfogát
mégiscsak
újítni kell

s mennyivel izgalmasabb
a reklámcélú
kész kirakatnál

az utca bámész népére fittyet hányó
vagy magát épp annak illegető
kirakatrendező

aki mintegy színpadon
végzi munkáját
legyen bár a cél a kész kirakat

mennyivel izgalmasabb
a spontán performansz
feszülő nadrág, stb

nos így tekinthettél bele a
félkész honlapba
nyájas olvasó

in situ
in effigi
indulatok s stressz nélkül, lazán

míg a költő propagandista vért pisál
te csak mulatsz
na nézd, még mindig sehogy se áll